Szén-dioxid eltávolító projekt indult az Egyesült Királyságban
A dél-angliai partvidéken megkezdődött egy úttörő projekt, amelynek célja a szén-dioxid eltávolítása a tengervízből. A SeaCURE néven ismert kis léptékű kísérleti programot az Egyesült Királyság kormánya finanszírozza, amely része annak a törekvésnek, hogy olyan technológiákat találjanak, amelyek harcolnak a klímaváltozás ellen. A klímakutatók között széles körben egyetértenek abban, hogy a legfontosabb feladat a üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése, amelyek a globális felmelegedés fő okai. Azonban sok tudós úgy véli, hogy a megoldás része a már kibocsátott gázok megfogása is. Ezeket a projekteket, amelyeket szén-dioxid megkötésnek neveznek, általában vagy a kibocsátás forrásánál, vagy a levegőből történő eltávolítással foglalkoznak. A SeaCURE projekt érdekessége, hogy azt vizsgálja, vajon hatékonyabb lehet-e a klímát melegítő szén eltávolítása a tengervízből, mivel az vízben nagyobb koncentrációban van jelen, mint a levegőben.
A projekt bejáratához a Weymouth Sealife Centre mögött kell elhaladni, ahol egy figyelmeztető tábla hirdeti: „Óvatosan: Moray angolnák haraphatnak.” Ennek a forradalmi projektnek a helyszínválasztása nem véletlen. A tenger alatt egy cső kanyarog a köves part alatt, és a La Manche csatornába vezet, ahonnan a tengervizet szívja fel és hozza a partra. A projekt célja, hogy kiderítse, a szén eltávolítása a vízből költséghatékony módja lehet-e a klímát melegítő szén-dioxid mennyiségének csökkentésére a légkörben. A SeaCURE először feldolgozza a tengervizet, hogy eltávolítsa a szenet, mielőtt visszapumpálná a tengerbe, ahol az újra elnyelhet több CO2-t.
Elsőként látogattunk el ide, és Tom Bell professzor, a Plymouthi Tengerlaboratórium munkatársa mutatott be minket a projekthez. Elmondta, hogy a folyamat azzal kezdődik, hogy a tengervizet savasabbá teszik, ami elősegíti, hogy a vízben oldott szén-dioxid gáz halmazállapotba kerüljön, és így a légkörbe kerüljön. „Ez itt a tengervíz eltávolító” – mondja mosolyogva, miközben egy kanyart veszünk. Az „eltávolító” egy nagy rozsdamentes acél tartály, amely maximálisan növeli a savas tengervíz és a levegő közötti érintkezést. „Amikor kinyitsz egy szénsavas italt, az habzik, ez a CO2 kiáramlása” – magyarázza a professzor. „A tengervíz széles felületre való elterítése hasonló ahhoz, mintha egy italt a padlóra öntenénk, lehetővé téve, hogy a CO2 gyorsan távozzon a vízből.” A levegőbe távozó CO2-t elszívják, majd égetett kókuszhéjból koncentrálják, hogy tárolják. A szénmentes tengervizet ezután lúggal kezelik, hogy semlegesítsék a hozzáadott savat, majd visszapumpálják a tengerbe, ahol az azonnal elkezd újra elnyelni a légkörből származó CO2-t, így hozzájárulva a üvegházhatású gázok csökkentéséhez.
Jelenleg a projekt által eltávolított CO2 mennyisége csekély, évente legfeljebb 100 tonna – ez kevesebb, mint amit egy kereskedelmi repülőgép kibocsát az Atlanti-óceán átrepülése során. Azonban a tenger óceánjainak mérete miatt a SeaCURE mögött állók úgy vélik, hogy a projektnek van potenciálja. A SeaCURE az Egyesült Királyság kormányának benyújtott anyagában azt állítja, hogy a technológia óriási mértékben skálázható, és évi 14 milliárd tonna CO2 eltávolítására lenne képes, ha a világ óceánjainak felületén található tengervíz 1%-át feldolgoznák. Ehhez azonban a teljes szén eltávolítási folyamatot megújuló energiaforrással kellene működtetni, például lebegő tengeri napelemekkel.
Dr. Oliver Geden, a Klímaváltozással Foglalkozó Kormányközi Testület tagja és a szén-dioxid megkötésének szakértője hangsúlyozza, hogy a szén eltávolítása elengedhetetlen. „Ha el akarjuk érni a nettó nullás kibocsátást, akkor szükség van a szén-dioxid eltávolítására. A közvetlenül a tengervízből történő megkötés egy lehetőség, míg a levegőből történő közvetlen megkötés egy másik.” A SeaCURE projekt 3 millió font támogatást kapott a kormánytól, és egyike azon 15 kísérleti projektnek, amelyek támogatásra találtak az Egyesült Királyságban, a szén-dioxid megkötésére és tárolására irányuló technológiák fejlesztésének részeként. „A szén-dioxid eltávolítása a légkörből elengedhetetlen a nettó nulla kibocsátás eléréséhez” – mondja Kerry McCarthy energiaügyi miniszter.
A projekt környezeti hatásai is felmerülnek, és a szakértők aggodalommal figyelik, hogy a nagy mennyiségű alacsony szén-dioxid tartalmú víz milyen hatással lesz a tengeri ökoszisztémákra. Weymouthban a csőből kifolyó víz olyan kis mennyiségben távozik, hogy valószínűleg nem gyakorol jelentős hatást. Guy Hooper, az Exeteri Egyetem PhD-hallgatója kutatja a projekt lehetséges hatásait. Korai jelek szerint a nagy mennyiségű alacsony szén-dioxid tartalmú víz bevezetése valamilyen hatással lehet a környezetre. „A tengeri organizmusok a szén-dioxidra támaszkodnak bizonyos folyamatokhoz” – mondja. „Például a fitoplankton a szén-dioxidot használja fotoszintézishez, míg a kagylók is szén-dioxidot használnak a héjuk felépítéséhez.”
