Közeleg a francia nyílt teniszbajnokság – Milyen titkok rejlenek a salakpályás siker mögött?

Jack Draper, a brit teniszező, a 2025-ös Francia Open ötödik kiemeltje lesz. A tornát május 25. és június 8. között rendezik meg a híres Roland Garros arénában. Az esemény iránti érdeklődés hatalmas, és a BBC 5 Sports Extra élő rádiós közvetítése mellett a BBC Sport weboldalán és alkalmazásában is élő szöveges kommentárok állnak majd rendelkezésre. A brit teniszközönség számára különösen izgalmas, hogy egy brit játékos, ráadásul nem Andy Murray, a nagy salakpályás döntőbe jutott. Jack Draper nemrégiben a Madrid Open döntőjéig jutott, ahol szoros három szettben vereséget szenvedett el Casper Ruud ellen. Ez a teljesítmény nagyszerű salakpályás időszakának alapját képezi, hiszen a brit szám egyes játékosa eddig még nem volt túlzottan eredményes a salakon.

A brit tenisztörténelemben a Francia Open nem éppen a brit egyéni sikereiről híres. Andy Murray 2016-ban jutott el a döntőig, de az utolsó brit győztes, Sue Barker, már 1976-ban, több mint négy évtizede ünnepelhetett a párizsi salakon. Tavaly hat brit játékos is indult a szingli versenyszámban, de mindannyian az első körben búcsúztak, ami már a harmadik ilyen eset volt a 21. században. Dan Evans akkor azt mondta, hogy ő és társai „a legjobb helyzetben vannak” a salakpályán, és talán igazat is mondott.

De vajon milyen eszközökre van szükség a salakon való sikerhez? A salakpálya lassabb, mint a fű, ami több hosszú labdamenetet, csúszkálást és futást eredményez. Gondoljunk csak Iga Swiatek-re, a négyszeres Francia Open győztesére, aki kiváló mozgásérzékkel rendelkezik. Gyorsasága lehetővé teszi számára, hogy hatékonyan fedezze le a pályát, és gyorsan vissza tudjon térni, hogy felkészülhessen az agresszív fonákjára. Draper sikerének egyik kulcsa a jó fizikai állapot, amelyet az idei évben kezdett el kiaknázni, hiszen korábban nem volt túl sok tapasztalata a salakpályán. Két évvel ezelőtt, amikor debütált a Francia Open felnőtt mezőnyében, sérülés miatt kénytelen volt visszalépni, és később sajnálkozott amiatt, hogy „az a srác, aki sokat sérült”. Azonban azóta a csapatához csatlakozott olyan szakemberek, mint Shane Annun gyógytornász és Matt Little fitnesz edző, akik Andy Murray csapatának volt tagjai voltak. Ez a döntés megtérült, hiszen Draper az Ausztrál Open során három egymást követő öt szettes mérkőzést játszott, és azóta folyamatosan jelen van a touron.

A Madrid Open döntője után Draper azonnal Róma felé vette az irányt, hogy részt vegyen az olasz tornán. A fáradtság nyilvánvaló volt, hiszen a negyeddöntőben többször is magát kellett buzdítania, hogy energikus maradjon Corentin Moutet ellen. Az a képesség, hogy találjon egy módot a nehéz helyzetek átvészelésére, elengedhetetlen a salakpályás sikerhez. Ha Rafael Nadalra gondolunk, aki 14-szer nyerte meg a Francia Opent, elsőként az ő fonákja jut eszünkbe, ahogy a levegőbe ugrik, és a bal karját a mellkasához szorítva, egy nyerő ütést hajt végre a salakon. Nadal balkezes fonákja minden pályán fegyver, de a salakon igazán ragyogó. Az ütés gripje és követése, valamint a testén végighúzott lendülete lehetővé teszi számára, hogy nagy pörgetést adjon a labdának – ami kulcsfontosságú a salakon.

A brit teniszezők számára a salakpályás időszak eddig jónak mondható. Jack Draper a Madrid Open döntőjéig és az Olasz Open negyeddöntőjéig jutott, míg Emma Raducanu az Olasz Open negyeddöntőjéig menetelt. Jacob Fearnley az első ATP Tour főtáblás győzelmét aratta salakpályán, és legyőzött egy top-20-as játékost is. Katie Boulter első salakpályás címét nyerte el a WTA 125-ös párizsi tornán, míg Cameron Norrie az Olasz Open negyeddöntőjéig jutott.

A salakpályán való csúszkálás kulcsfontosságú a labdamenetek során, mivel ez segít elkerülni, hogy a játékos hátrányba kerüljön. A csúszkálás lehetővé teszi a játékosok számára, hogy védekező pozícióból is vissza tudják ütni a labdát, és gyorsabban álljanak át a támadó játékra. Draper és Fearnley a szezon előtt csúszkálást gyakoroltak a Nemzeti Tenisz Központban. A brit Tenisz Szövetség (LTA) adatai szerint 2024-ben körülbelül 1300 salakpályás teniszpálya található Nagy-Britanniában, ami mindössze 5%-a a 23 000 összes pályának. Ezzel szemben a spanyol pályák körülbelül 60%-a salakos. A brit Davis-kupa kapitány, Leon Smith korábban elmondta, hogy a salakpályák fenntartása költséges a klubok számára, amit a brit időjárás sem könnyít meg. Francesca Jones, a brit ötödik számú teniszező is arról beszélt, hogy a fiatal brit játékosok körében történelmileg volt egy „kis vonakodás” az országból való elutazástól a salakpályás akadémiákra. Draper ugyan nem tartja a salakpályát kedvenc felületének, de gyerekként már szerzett tapasztalatot rajta, és elmondta, hogy mindig is jól teljesített a salakon.

Forrás: https://www.bbc.com/sport/tennis/articles/cn5yzyydy0po