Fedezd fel az Északi-sarkkör titkos archívumát, ahol a világ kincsei rejtőznek
A sarkkörön túl, a Svalbard-szigetcsoport található, amely félúton helyezkedik el Norvégia szárazföldje és az Északi-sark között. Ez a távoli, hegyvidéki terület rendkívül fagyos, és otthont ad több száz jegesmedvének, valamint néhány szétszórt településnek. Az egyik ilyen település Longyearbyen, a világ legészakibb városa. A település határában, egy leállított szénbányában található az Arctic World Archive (AWA), egy földalatti adatarchívum. Az itt tárolt adatokért a megrendelők fizetnek, hogy azokat filmre rögzítve, egy biztonságos bunkerből megőrizzék, akár több száz évig is. Rune Bjerkestrand, az archívum alapítója így fogalmazott: „Ez egy olyan hely, ahol biztosítjuk, hogy az információk túléljék a technológiai elavulást, az idő múlását és az öregedést. Ez a küldetésünk.”
A sötét alagútba belépve, fejlámpáink fényénél haladtunk a régi sínek mentén, 300 métert a hegyoldalba, míg el nem értük az archívum fém ajtaját. A bunkeren belül egy szállítódoboz áll, amely ezüst csomagokkal van tele, mindegyikben filmtekercsek találhatók, amelyeken az adatok tárolódnak. Bjerkestrand elmondása szerint „ez sok emlék, sok örökség”. Az archívum nyolc évvel ezelőtt indult el, azóta több mint 100 letét érkezett intézményektől, cégektől és magánszemélyektől több mint 30 országból. Az archívumban digitális formában megtalálhatók a Taj Mahal 3D-s szkennelései és modelljei, a Vatikáni Könyvtár ősi kéziratai, a Földről készült műholdas megfigyelések, valamint Edvard Munch „A sikoly” című festménye, amely Norvégia egyik kincsét képezi.
Az AWA egy kereskedelmi vállalkozás, amely a norvég Piql adatmegőrző cég technológiájára támaszkodik, amelynek Bjerkestrand is az igazgatója. Az archívum létrehozásának ötlete a Global Seed Vault, vagyis a globális magbank inspirálta, amely mindössze néhány száz méterre található, és ahol a növények megőrzése lehetséges természetes vagy emberi katasztrófák után. „Manapság sok kockázat fenyegeti az információkat és az adatokat,” mondta Bjerkestrand. „Van terrorizmus, háború, kibertámadások.” Szerinte Svalbard tökéletes helyszín egy biztonságos adatmegőrző létesítmény számára. „Távol van mindentől! Távol a háborúktól, válságoktól, terrorizmustól, katasztrófáktól. Mi lehetne ennél biztonságosabb?”
A föld alatt sötét, száraz és hűvös van, a hőmérséklet egész évben nulla fok alatt marad, ami Bjerkestrand szerint ideális környezetet biztosít a filmek évszázadokig tartó megőrzéséhez. Ha a globális felmelegedés miatt a vastag sarkvidéki permafroszt megolvad, az archívum még mindig elég robusztus ahhoz, hogy megőrizze tartalmát. A kamra hátuljában egy másik nagy fém doboz található, amely a GitHub Code Vaultot rejti. Itt a szoftverfejlesztő több száz tekercs nyílt forráskódot archivált, amelyek képezik a számítógépes operációs rendszerek, szoftverek, weboldalak és alkalmazások alapjait. A programozási nyelvek, mesterséges intelligencia eszközök és minden aktív nyilvános tároló is itt található, amelyet 150 millió felhasználójuk írt.
„Hihetetlenül fontos az emberiség számára, hogy biztosítsuk a szoftver jövőjét, mivel ez már olyannyira kritikus a mindennapi életünkben,” mondta Kyle Daigle, a GitHub operatív igazgatója. A cég különféle hosszú távú tárolási megoldásokat vizsgált, és számos kihívás merült fel. „Néhány meglévő mechanizmusunk nagyon hosszú ideig tárolható, de technológia szükséges ahhoz, hogy elolvashassuk őket.” A Piql központjában, Dél-Norvégiában az adatfájlokat fényérzékeny filmre kódolják. „Az adat egy bitekből és bájtokból álló sorozat,” magyarázza Alexey Mantsev, a cég vezető termékfejlesztője, miközben a film egy tekercsen futott az ujja alatt. A filmexponálás után a feldolgozott film szürke színű, de közelebbről nézve úgy tűnik, mint egy tömérdek apró QR-kód. Az információt nem lehet törölni vagy megváltoztatni, és könnyen visszaolvasható. Mantsev szerint „vissza tudjuk szkennelni, és dekódolni tudjuk az adatokat pontosan úgy, ahogy egy merevlemezről olvasnánk, csak itt a filmből olvassuk.”
A hosszú távú tárolási módszerekkel kapcsolatos egyik kulcskérdés az, hogy az emberek megértik-e, mit őriztek meg, és hogyan lehet azt visszanyerni, évszázadokkal később. Ezt a lehetőséget a Piql is figyelembe vette, ezért egy optikailag olvasható útmutatót is nyomtatnak a filmre. A jelenlegi adatforgalom már soha nem látott mértékű, de a szakértők régóta figyelmeztetnek egy esetleges „digitális sötétkorra”, ahogyan a technológiai fejlődés elavulttá teszi a korábbi szoftvereket és hardvereket. Ez azt jelentheti, hogy a most használt fájlok és formátumok hasonló sorsra juthatnak, mint a floppy lemezek és DVD-lejátszók a múltban.
Számos cég kínál hosszú távú adatmegőrzést. Az LTO (Linear Tape Open) néven ismert mágneses szalagok a legelterjedtebb formája ennek, de újabb innovációk ígérik, hogy forradalmasítják az információk megőrzésének módját. Például a Microsoft Project Silica 2 mm vastag üveglapokat fejlesztett ki, amelyekre erős lézerek segítségével adatokat helyeznek át. Eközben a Southampton Egyetem tudósai létrehoztak egy úgynevezett 5D memória kristályt, amely a humán genom rekordját tárolta, és ezt is elhelyezték a Memory of Mankind archívumban, egy másik létesítményben, amely történelmi dokumentumokat őriz egy sóbányában Ausztriában. Az Arctic World Archive három alkalommal fogad letéteket évente, és amikor a BBC látogatott, veszélyeztetett nyelvek felvételei és Chopin zeneszerző kéziratai voltak a legújabb tekercsek között, amelyeket az archívumba helyeztek. Christian Clauwers fotós, aki a tengerszint-emelkedés által fenyegetett Csendes-óceáni szigeteket dokumentálta, szintén hozzáadta munkáit. „Felvételt és fényképeket adtam le, vizuális tanúbizonyságokat a Marshall-szigetekről,” mondta. „A sziget legmagasabb pontja három méter, és hatalmas hatásoknak vannak kitéve a klímaváltozás miatt.” Joanne Shortland, a Jaguar Daimler Heritage Trust öröks
